Csak gyorsan idefirkantom, többre most sajnos nincs idő…
Tegnap megvolt a 2. edzés. Hasonlóan hűvös időben, mint az első, és hasonló távval, vagyis 8 kör, azaz 3,2 km, most viszont kicsit javítottam az időn, 23 perc 45 mp alatt teljesítettem.
Ötlet 01
A mai nap tuti nincs futás, ugyanis a kedvenc edzésem lesz este 6-tól, arra szeretnék elmenni. Kick-box aeobick. Olyan szinten átmozgat mindent, hogy kihagyhatatlan. Így a futás szerdán folytatódik.
Viszont találtam egy jópofa ötletet, amit azt hiszem én is kipróbálok majd ezen a télen 🙂
Az elsőn túl
Nos, ma estére már is túl is vagyok az első futáson. A szerelésem szuperált, egyáltalán nem fáztam, pedig rendkívül fújt a szél…
A teljesítmény pedig:
8 kör a 400 méteres futópályán, azaz 3, 2 km. Mindez pontosan 24 perc alatt. Vagyis az átlagidőm 3 perc/kör.
Ma már nyugodtan térek nyugovóra 🙂
Miért is?
Elsősorban miért is kell ehhez egy online felület? Főként azért, hogy saját magamat motiváljam, és ha valaha elfogy a lelkesedésem, akkor vissza tudjak térni, és emlékeztetni magamat sikerekre és nehézségekre. Megfelelő lehetne erre egy papír és egy toll is, de az elmúlt évek költözései bebizonyították, hogy az ilyen dolgok elkallódnak könnyen.
Hol is tartunk most? Miért is akarok futni? Főként egészségügyi szempontból, amely alatt fogyást és testedzést értek. Valamint új célok, új motivációk miatt akarok belevágni.
Sosem voltam egy nádszál alkat, de most elértem eddigi életem maximumát. A hétvégi mérlegelés végképp betette a kaput. 14 éves korom óta “stagnáltam”. 168 centihez társult átlag 63 kiló, mely néha 1-2 kilóval megugrott, de aztán azt valahogy mindig sikerült leküzdenem. Aztán 2008-ban elértem az akkori “csúcsot”. Januárra már 68 kiló voltam, így az újévi fogadalmak között első helyen szerepelt a fogyókúra és a rendszeres edzés. Akkor fél év alatt nagyon szép eredményt értem el. Nyárra már csak 61-62 kiló voltam, és izmosabb mint valaha. Akkor minden nagyon rendben volt velem, testileg, lelkileg egyaránt. Aztán ez az állapot kegyesen kitartott évekig. Már-már azt gondoltam, hogy szuper, többet nem is kell majd nekifeszülni a fogyásnak. Aztán úgy egy éve számomra észrevétlenül, szépen lassan felkúsztak a kilók, és ma ott tartok, hogy a reggeli mérekezésnél 71 kilót mutatott a mérleg. Persze nem ma reggelre híztam meg így, hiszen már lassan egy éve ennyit mutat, de ma volt a pont, hogy megelégeltem. Mi változott meg egy éve az életemben, amitől feljöttek a kilók? Na ezen is sokat gondolkodtam már… Legfőképpen az, hogy rátaláltam valakire, aki mellett biztonságban érzem magam, és a közös jövőt tervezgetjük, mely most már sokkal pozitívabban és konkrétabban körvonalazódik előttem. Ez természetesen a jó része a dolgoknak, miért is jelenti ez a biztos hízást? Nem kellene, hogy jelentse, viszont azelőtt folyamatos stresszben éltem, mely valamilyen módon nálam megakadályozta a hízást. Valamint időközben irodai munkára váltottam, így napi 8 órát szinte fixen ülök. Ez a hízás mellett mostanában hátfájdalmakkal is jár sajnos.
Ősz óta “járogatok” tornázni, edzeni, korlátlan bérletet is vettem, de csak ablakon kidobott pénz, valahogy sosem tudom pont úgy alakítani a napomat, hogy biztosan odaérjek a tornára, illetve amikor lenne időm, akkor meg biztosan csak olyan órák vannak, amik számomra nem olyan tetszetősek. Így jött az elhatározás: Futni kell, nincs mese.
Ami adott: szuper futópálya 10 percre a lakásunktól, egy szuper pasi, aki szintén szívesen járna futni, mindenféle futócucc, ami elő-karácsonyi ajándéknak is betudható.
Persze én is a legjobbkor akarom kezdeni… Télvíz idején, a szélben, hidegben, esetlegesen a hóban… Na de nem akarok kifogásokat, nem akarom a projektet márciusig tolni, elkezdek ma futni!
Legutóbbi hozzászólások